Hegedűs Béla Honlapja

Lelkében a láng



Lelkében a láng
foszladozó vörös szirma
hamvadó bibéjét
óvva körbefonta.


Vergôdve, lassan alszik el,
sóhajként színe bársonyát dobja.
A hajladozó tömény füstben
utoljára mártózva fürdik lobogva.


Hamuként foltján alszik el,
de körülötte üszkök mozognak,
bennük a remény szeme mocorog,
melyre kínzó, maró perje száll.


A vétkes virág végleg lobbant,
és a tartó gallyak sem hajoltak,
pedig a perzselô gócba voltak.
Sisteregô végszóként se szóltak.



4. kötet

Versek

Cikkek

E-mail   

Címlap