Hegedűs Béla Honlapja

Vajdasági könyvmisszió

A médiában sokat lehet hallani arról, hogy politikusaink milyen programokat dolgoznak ki a határon túli magyarság helyzetének javítására, mégis néha úgy tűnik, hogy ezek a kezdeményezések puszta szavak maradnak Az alábbi eset arra mutat példát, hogy pár ember összefogása és tenni akarása is óriási segítséget jelenthet a külhoni magyaroknak.

Hegedűs Béla, a Kandó Kálmán Szakközépiskola műszaki tanára a tanítás mellett, ha ideje engedi verseket ír, az utóbbi években hihetetlen termékenységgel. Pályázatokon korábban is ért már el kimagasló eredményeket, mégis, első kötete csak 1999-ben jelent meg - most viszont már az ötödiken dolgozik. "Mindig adódik valami olyan téma, amit úgy érzem, feltétlenül papírra kell vetnem, különben a pillanat elszáll, s akkor a vers elveszik. Mindenről írok, talán ezért is neveztek el első kötetem után mindenki költőjének" - mondja a lassan hatvanéves tanárember. "Sokan hittek már irodalomszakosnak, pedig a költészet nincs végzettséghez kötve. Próbálom megörökíteni a szépet és a jót, kisebb-nagyobb sikerekkel."

A sors úgy akarta, hogy ez a végtelenül szerény úr jelentős szerepet vállaljon egy kis vajdasági település, a közigazgatásilag Zentához tartozó Fclsőhegy könyvtárának megteremtésében és kibővítésében. "A falu számomra ismeretlen volt, noha sokat jártam már korábban a körnvéken. Körülbelül 1800-1900-an élnek itt, szinte mind magyarok, főként mezőgazdaságból és állattenyésztésből. Két éve egy nagykőrösi főzőversenyen ismerkedtem meg néhány felsőhegyivel. akik már akkor invitáltak, hogy látogassak el hozzájuk a következő falunapra, melynek során átadják az új könyvtárat. A meghívásnak szíves-örömest eleget tettem, és így tovább erősödött a kapcsolat a határon túli ismerősökkel. Jó volt hallani az ünnepélyes megnyitón, hogy a felsőhegyiek milyen fontosnak tartják a magyar nyelv ápolását és identitásuk megőrzését. Az új könyvtár ekkor még csupán 36 kötettel rendelkezett, így búcsúzáskor megígértem, hogy a következő alkalommal nem megyek üres kézzel, viszek magammal Kecskemétről némi utánpótlást is."

Hosszas szervezőmunka után - melyből kivette a részét a Katona József Megyei Könyvtár, a Korda Könyvesbolt, a Kandó Iskola jó néhány tanára, valamint pár könyvkereskedő és magánszemély is - összesen 811 darab kötet gvűlt össze. Ezt a mennyiséget pakolta be Hegedűs Béla egy szép áprilisi vasárnapon autójába, és indult el délre, a Vajdaságba. Problémák csak a határ szerb oldalán akadtak: "A vámosok átnézték a kocsimat, még a csomagtartót is fölnyittatták, majd kikérdeztek, hova, milven célból viszem a könyveket. Végül egv fiatalember, aki szintén Felső-hegyre tartott, fehívta a szervezőt, aki elmondta: ők még minisztériumi engedélyt is küldtek a határátkelőre. Ez csak nagy nehézségek árán került elő. a papír ugyanis valahol egy iratcsomó legalján lapult a parancsnok asztalán..."

Végül hősünk csak megérkezett a kis délvideki faluba. Délután került sor a könyvek ünnepélyes átadására: "Mindnek megvolt a helye, a polcok már áhítozva várták őket. Kaszás Ibolya, a helyi könyvtáros nem győzött hálálkodni, de a jelen lévő lakók is nagyon örültek az ajándéknak. Remélem, küldetésünk eléri célját és ezek a könyvek valóban segítségére lesznek a felsőhegyieknek abban, hogy ápolják, őrizzék a magyar nyelvet és bővítsék szókincsüket."