Hegedűs Béla Honlapja






7. kötet - Pipacsot és Búzavirágot szakajtottam




Valamiképpen mindenki „költő”. De, persze, van költőbb, egyenlőbb az egyenlők közt. Ezért tudjuk megérteni más lélekrigmusait, sorsszimfóniáit. Nos, Béla már elhivatottságának kezdetén (midőn őt Baranyi Ferenc beharangozta) csendes, halk szavú igazi közéleti költő. Majd az olvasóktól rászolgált a „mindenki költője” internetes- interkozmikus titulusra. S ő büszkén vállalta is ezt a korláttalan korlátozottságot. Értsd: mindenki érti őt, merthogy önmagát érti benne. De viceversa: kiszolgáltatottság is ez a pán-logisztika, mert- hogy közben félő, éppen a szerző egyénisége vész el, megy gallyra. Ezért hadd javasoljam a reménybeli olvasótábornak: a szövegek mélyén fedezzék fel a négykézláb-ember Hegedűs Bélát. Zakla- tott palackpostája érzékeny receptorokra vágyik. Ne a verslábakba bogozódjanak, kulcsolódjanak bele elsősorban, ne a mozaikdara- bokban tükröződő képsorokban ringatózzanak botránkozva, ne is az egyébként gyöngyszemes bölcsességek szurrogátumait vadász- szák - inkább, sokkal inkább öleljék magukba barátként, örökkévaló szeretettként a mindenki felé megnyíló, kon-passzionátust, együtt- szenvedő együtt-vigadót.

Vegyék fi gyelembe zseniális Berzsenyink intését, aki a „gáztorlatok alpesi” meg „bíbor hamvvedrek mohai” szóképzavarokra sértődötten vágta Kazinczyhoz: vajon ér-e, megáll-e akármely poézis a hideg-ri- deg kritikusi-intrikusi tekintetek sugarában? Bizony, szív kell a szív- hez, hogy együtt szívhassák a virágos grácia szirmát, a lelkesedett szépség leheit. Nem belterjes líra a Hegedűs Béláé, hanem közügyes, egyetemes mizériákat fl astromozó, öröklétes örömöket megcélzó. Meggyőződhettem róla: valóban eljut mindenki együttérzéséhez, aki nem zárkózik el előle! Legyen hát mindannyiuké, mindannyiunké a „Mindenki Költője”!




Reflexiók a Hegedűs-gyűrűre




6. kötet - Holdhídi gondolatpillérek

Szeretnék


    Szeretnék reggelenként
    ébredni Veled.
    Föléd hajolva szedni
    édes leheleted.
    Várni, várni
    egy örökkévalóságban
    pihenő mosolyod
    apró szarkalábjait.
    Mikor megbújva
    rezegni kezdenek.
    Érzem fejed felett
    széttárt bársonyos karjaid
    felemelkedve átölelnek.
    Látom mosolyban kezd
    arcod lassan fürdeni.
    Pilláid alól kitekintenek
    lelkem legértékesebb fényei...

A grafiikákat Bodri Ferenc Pilinszky-díjas grafikusművész készítette.



Cikkek



Csak egy néma szónok vagyok!

    Csak egy néma szónok vagyok!
    Remegő tikkadt ujjaim között
    tintától csorgó tollat fojtogatok.
    Elég- elég ily módon mocskolni
    a tiszta hófehér zizegő papírt,
    ha rajta a gondolat nem ébred.
    És a szemek nem látják a magyar szót
    Nemesnek elgondolkoztató szépnek.

    Csak egy néma szónok vagyok!
    A három zöldellő halom közül
    kilépni a völgyeiből, sem léphetek
    álmaimból ébredésemkor eltüntetek.
    Még hevesen lángol itt a hullámzó PIROS
    a Kárpátok büszke éles csúcsai felett.
    Az ég FEHÉR leplébe valamit beleégetett.
    sugárzó hője ZÖLDET megóvva melengetett

    Csak egy néma szónok vagyok!
    Tollam nyomot hagyó nedvét kértem.
    Száradjon bele a durva papír rostjaiba
    és őrizze őrzőn meg a három szónkat.
    A kihaló földjét elhagyó nemzedéknek.
    Ne csak akkor vegyék észre, ha felhúzzák
    ősi színét vergődve csapkodó lobogónak.
    Egy maroknyi belül könnyező magyarnak.

Nagykőrös, 2006.április 05.



5. kötet - Jelky András a vándor, magyar vándor

Ajánlás

Részlet

 



4. kötet

Versek

Cikkek



3. kötet

Versek

Cikkek



2. kötet

Versek

Cikkek



1. kötet

Versek

Cikkek